Amikor egy webhely lelassul, az adatbázis az első hely, ahová nézni kell, és a legnehezebb gyorsan belelátni. Ez az oldal megmutatja az üzemidőt, a jelenlegi és a maximális kapcsolatszámot, a lassú lekérdezések számát, a gyorsítótár viselkedését és minden adatbázis méretét — épp eleget ahhoz, hogy pár másodperc alatt kiderüljön, itt lakik-e a gond.
A kapcsolatok száma a beállított maximumhoz mérve az a szám, amely a legtöbb kiesést megmagyarázza. Az a szerver, amely elérte a határt, elutasítja az új kapcsolatokat, az alkalmazás pedig olyan adatbázishibát jelent, amely semmit nem árul el a valódi okról. A lassú lekérdezések a másik véglet: néhány normális, az egyenletesen emelkedő számláló rendszerint azt jelenti, hogy egy lekérdezés sémamódosításkor elvesztette az indexét.
A méretek azért szerepelnek itt, mert a növekedést korán könnyebb kezelni. Egy határtalanul növő tábla — munkamenet-sorok, egy naplótábla, egy sor, amelyet senki nem dolgoz fel — lassú probléma, amíg van hely, és sürgős probléma hajnali háromkor, amikor már nincs. A panel lemezoldala ugyanennek a másik felét mutatja.
Érdemes tudni, mit lát ez az oldal és mit nem. A MySQL állapotát belülről olvassa — kapcsolatok, lekérdezések, méretek —, de hallgat arról, amin az adatbázis áll. A leállt szolgáltatást a Monit veszi észre, a bomlásnak indult meghajtóról pedig a SMART figyelmeztet, rendszerint jóval azelőtt, hogy a lassulás a lekérdezésekben megmutatkozna. A lassú adatbázis oka gyakran az adatbázis alatt keresendő.