A panel nem módosítja a Falco konfigurációját – csak megjeleníti a kódrészletet és a parancsokat, amelyeket SSH-n keresztül alkalmaz a szerveren.
# /etc/falco/rules.d/local-tuning.yaml - rule: <PONTOS SZABÁLYNÉV a fenti listából> condition: and not fd.name = /path/to/exclude append: true
sudo nano /etc/falco/rules.d/local-tuning.yaml sudo falco --validate /etc/falco/rules.d/local-tuning.yaml sudo systemctl restart falco 2>/dev/null || sudo systemctl restart falco-modern-bpf
Használja a szabály pontos nevét. Ha a listában az üzenet szövege látszik a név helyett, kapcsolja be a JSON-kimenetet a falco.yaml fájlban (json_output: true), így a panel megkapja a pontos szabályneveket.
A Falcóról rendszerint Kubernetes-eszközként esik szó, és szinte minden, amit írnak róla, klasztert feltételez. Kiválóan működik egy hétköznapi Linux-szerveren is, ahol rendszerhívásokat figyel, és riaszt, ha egy folyamat olyat tesz, amihez semmi köze: shellt indít a webszerverből, ír egy rendszerbinárisokat tartalmazó könyvtárba, érzékeny fájlokat olvas, vagy váratlan kimenő kapcsolatot nyit.
Ez az oldal a riasztásokat prioritással, az aktiválódott szabállyal, valamint a mögöttük álló folyamattal és parancssorral mutatja. Éppen ez az utolsó részlet különbözteti meg a Falcót a naplóalapú eszközöktől: azt jelenti, amit a folyamat valóban tett, nem azt, amit egy szolgáltatás írni akart róla.
Az alapértelmezett szabálykészletet konténerekre gondolva írták, és egy csupasz szerveren zajos lesz, amíg be nem hangolja. A csomagkezelők, a mentési feladatok és a cron-szkriptek rendszeresen aktiválnak betolakodók elkapására szánt szabályokat. Számolj egy-két órával a jogos viselkedés elnémítására, mielőtt a kimenet használhatóvá válna: a riasztásfolyam, amelyet senki nem olvas, ugyanaz, mintha nem lenne riasztás.