Lemez és tárhely

Lemezállapot, szabad hely és az inode-csapda

Két lemezprobléma dönti le a szervereket, és semmiben sem hasonlítanak. A lassú egy meghajtó, amely kezd elromlani, és ezt a SMART rendszerint előre látja. A gyors egy megtelő fájlrendszer, amely magával rántja a szolgáltatásokat: az az adatbázis, amely nem tud írni, olyan adatbázis, amely megáll.

Ez az oldal mindkettőt lefedi: a kihasználtságot fájlrendszerenként, a SMART-attribútumokat meghajtónként és a hőmérsékletet. A SMART-attribútumok közül valóban csak az áthelyezett szektorok száma, a függőben lévő szektorok és az offline javíthatatlanok jeleznek előre meghibásodást; ha bármelyik elmozdul a nulláról, rendeljen cserét ahelyett, hogy megerősítésre várna. A többi érték legnagyobb része ártalmatlanul ingadozik.

Az inode-ok kimerülése külön szerepel, mert nagyon megtévesztő, amikor bekövetkezik: a lemez szabad helyet jelez, az írások mégis meghiúsulnak, és a kézenfekvő helyeken semmi sem magyarázza. Az ok egy könyvtár több százezer apró fájllal — munkamenet-adatok, levélsor, forgatás nélküli gyorsítótár —, amely felemészti a fájlrendszer rögzített inode-készletét, miközben a kapacitását alig érinti.

Van egy harmadik lemezbaj is, amely nem tör el semmit, csak lassít: az eszköz annyira elfoglalt, hogy a folyamatok sorban állnak hozzá. Számokban ez az I/O wait, és ritkán emelkedik magától — rendszerint valami ütemezett áll mögötte: az éjszakai mentés, egy indexújraépítés, egy teljes ClamAV-ellenőrzés az egész fájlrendszeren. Ha a kiszolgáló minden alkalommal ugyanabban az órában nehezül el, ütemezést keressen, ne hibát.